Nézz magadra ember,
csak porszem vagy a szélben,
Sebezhető halandó,
jelentéktelen csavargó.

Elhagytak már százan,
kikben bízhattál,
Csak magadra számíthatsz,
nincsen senkid már.

Utca porában fekszel,
fázó, remegő testtel,
Megfagyva és megfázva,
csak a hold ki állmod vigyázza.

Mire a nap felkel,
halálra fagysz ember,
és ez senkit nem érdekel,
egy csavargó mást nem érdemel.

Nincs már semmid,
csak magadnak élsz,
Sebzett szívedben
jobb jövőt remélsz.

Vagy a halált várod,
és többet nem remélsz,
Hozza megváltásod,
mást, nem is kérsz.