Tekintetünk egybe forrt,
egyikünk sem moccant,
Minden perc egybe folyt,
csak az idő rohant.

Tút késő volt hátrálni,
már kimutattad fogad,
S mikor tova szállt az ulosó perc is,
és a szív még egyet dobbant,
Belém mélyesztve tűhegyes fogad,
méregcsókod az arcomra nyomtad.
S éreztem nyakamon,
Már, a halál folytogat.

Kialszik szemem fénye,
testem porba hull
Miközben zakatol szíve,
ereiben láng gyúl.

Elhamvaszt, belülről éget,
de nem halok meg hiába,
Csókod magammal viszem,
a halál birodalmába.